Kínait enni hivatalosan csak Kínában érdemes, nem hivatalosan viszont van egy budapesti hely, ahol jobban készítik a tradicionális fogásokat, mint a legtöbb sanghaji vagy sencseni étteremben. Főleg a merész fűszerezés miatt: Wang igazi szecsuani konyhát visz, ami úgy úszik a pikáns és az erőteljes ízekben, hogy a visszafogottabban ízesítő sanghajiak csak suttogva merik kimondani a keményebb fogások nevét. Fokhagymás bokcsoj! Sichuan omlós kacsacomb! Kou shui feipian! Vándornyúl lába!
Persze sokan megijednek, ha nem tudják, valójában milyen étel bújik meg az elnevezések mögött, de Wangnál ez nem probléma: a hatalmas étlapon szinte minden fogásról van fotó, de akármit is rendelünk, biztosak lehetünk abban, hogy a régió egyik legjobb kínai ételét tuszkoljuk a szánkba. Elég nagy mennyiségben, ugyanis Wangnál úgy érdemes enni, hogy a társaságok kirendelnek fejenként két-három fogást, aztán elszántan beleesznek egymás kajájába, így egyetlen éjszaka alatt végig lehet járni gasztronómiai szempontból a másfél milliárdos Kína több ezer éves történelmét.
Az biztos, hogy amíg nem jártunk a Wangban, aligha állíthatunk bármi biztosat a kínai konyháról: például, hogy nem szeretjük. Meg kell nézni, hogy csinálják a legjobbak, aztán ha ledöbbentünk az első falattól, gyorsan küldjük utána a többit. És fogadjuk el, hogy igen, a kínai lehet több, mint egy fillérekért bedobott illatosz-omlosz. Most a Bónusz Brigádnak hála, mégis fillérekért, hiszen a két személyre szóló ajánlatért 10.000 forint helyett csak 4.950 forintot fizettek: ez bőven fedezi a hibátlan jóllakottságig vezető falás teljes költségét.
Tetszik? Lájkiolod?