Van egy jó hírünk azoknak, akik nyaralás alatt képesek hajnalban felkelni, flipflopban, kócosan lebotladozni a halpiacra, majd órákig sikálni egy nyomorult körömkefével azt az öt kiló feketekagylót, hogy ketten megegyék tíz perc alatt. Friss kagyló van Budapesten is. Friss, homokmentes kagyló, és homár. Ráadásul készen, megpucolva, tányéron.
Phillippe, a belga nem véletlenül specializálódott a kagylókra, ez Belgium egyik nemzeti étele. Az étteremben rendszeresen tartanak borvacsorákat, és az étlapon szintén a séf hazájának megfelelően sok húsétel található, de ide kagylózni kell eljönni. Mert az a legjobb, és ez az étterem a legjobb hazai kagylózó helyek egyike. A feketekagylót élve hozzák Franciaországból, a világörökség részét képező, dagálykor szigetté változó, Normandia partjai mellett található Mont St Michel apátság körül tenyésztik őket. Ezek elég aprók, de Phillippe tart méretesebb, Hollandiában tenyésztett fajtát is.
A kagyló a tökéletes beszerzési forrásról és a frissességről szól, ha ezeket biztosítják, a fazékban már nem kell túlbonyolítani. Piros lábos - ez nagyon fontos -, zöldség, pár perces forralás és lehet fogyasztani. Aki szereti, itt megtalálja helyét, homoktól megpucolni sem kell, csak élvezni, bár a kagylóevő hordák nem riadnak vissza egy kis kézimunkától.
Az étterem másik jellegzetes tengeri fogása a homár, ami szintén egy akváriumban vár ránk. A homár feszes, illatos húsa sem igényel bonyolult elkészítési folyamatokat, csak arra kell vigyázni, hogy ne legyen túlfőzve, túllihegve. Szerencsére itt ilyenről szó sincs, a tiszteletreméltó erejű állatok haláluk után tíz perccel már a tányérunkon vannak.
A homár fogyasztása igényel némi, de tényleg csak némi tudást, mert húsából nem csak a kettéhasított testbe, hanem a nagy ollókba és lábakba is jut, illetlenség, sőt, ostobaság volna otthagyni. Homárevési útmutató lépésről-lépésre.