Budapest gasztronómiai arcát soha nem az a fajta sokszínű multikulturális forgatag fogja meghatározni, amely néhány európai metropoliszt - például Londont, vagy Párizst. Szerencsére azonban már nálunk is egyre több az olyan üdítő vendéglő, amelyet boldogan fogadnak azok, akik nyitottak a gasztronómiai kalandozásokra, új ízekre és egy csipetnyi egzotikumra. Ennek bájos példája a belvárosi Papírtigris, amely Pestnek abban a szegletében helyezkedik el, amely menő európai városok hangulatát idézi: van errefelé design üzlet, kézműves csokoládébolt, és az egyetem szomszédsága is érződik.
A falon élénk narancssárga alapszín, kínai újságok, ázsiai filmplakátok, valamint egy gyönyörű, pálcikával evő ázsiai lányt ábrázoló kép. Igazi jó hangulatú, fiatalos hely, amely mellesleg korrekt konyhát is visz. A közönség pont olyan vegyes, amilyennek egy ilyen helynek lennie kell: ebédkor dugig teltház, fiatalok, egyetemisták, irodisták, sok külföldi.
Az étlap hosszú és eklektikus, de ez itt így jó. Van kiváló koreai csípős marhahúsleves, thai pad thai és más wok-os tészták, szimpatikus azonban, hogy szerepelnek rajta saláták, tekercsek is, és végül sokak kedvence: gőzölt tésztabatyuk. A dim sum (kínai “tapasozás”, gyakran töltött, gőzölt, főtt tésztabatyukkal) műfaja nálunk kevéssé ismert, úgy kell vadászni rá. A Papírtigrisben a gombócok élesztős tésztás változatát készítik, mindkettő: garnélás, ill. vörös marhacurrys tölteléke harmonikusan fűszerezett. A tintahalkarika általában rágós, vastagbundás és gumis, itt viszont friss, ropogós (a japán pankomorzsának köszönhető), mondhatni, függőséget okoz. A Papírtigris a világ bármely pontján lehetne, Londontól New York-ig, de szerencsére itt van Budapesten, és a miénk.
Tetszik? Ajánld az ismerőseidnek is!