A kabaré, a pesti kabaré és a klasszikus kávéház édestestvérek. Az 1900-as évek pestje híres volt szerzőiről, előadóiról. Napjainkra az igazi, a naprakész humor, az élő kabaré - Hofi Géza halálával - szinte teljesen eltűnt a palettáról.
A Stand-Up az egyik legnehezebb műfaj, egyedül a színpadon, díszletek, speciális effektek és jelmezek nélkül csak a szövegre, a gesztusokra és az előadó egyéniségére hagyatkozva kell elvarázsolni a nézőket, nap mint nap megújulva, s kell tenni mindezt olyan körülmények között, ahol a nézők az asztalaiknál esznek, isznak, esetleg megszólalnak, avagy megszólaltatnak, ahol a pincérek állandó mozgásukkal elvihetik a figyelmet az apró nüanszokról.
Akik a nehézségek ellenére mégis legjobb tudásukkal, és válogatott poénjaikkal február 18-án a színpadra állnak:
Benk Dénes: A jászárokszállási, ősi magyar nevettető-klán leszármazottjának vallja magát, genetikai kódjában már gyerekként kimutatták a viccelődésre való hajlamot. Vele született humorista adottságait előbb általános-, és középiskolai tanárai, később pedig az egyetemi kreditrendszer igyekezett elnyomni, hogy aztán a szórakoztatás iránti vágy felhajtóereje, elemi erővel repítse el a dumaszínpadig. A kotyogós kávéfőző hangutánzó mestere, a populáris Pápa-zene támogatója, a Magdi anyus klón-hadsereg tervezője, aki megjelölte Overdose-t az iwiw-en. Gépészmérnökből lett poénművész, Aranykacaj-díjra jelölt viccmester, a Tölcsérek Rambóhoz című operett szerzője. Stílusa mára letisztult, feje nagy, csapott és igen markáns.
Hajdú Balázs: Orgazmus, foci, tőzsde, buddhizmus, sakk, állásinterjú, MLSZ, részvényindex, póker, tégla, önismeret, pornófilm forgatás. Ki az, akinek ez mind előfordul az életében? Nyilván sokan vannak. Ki az, aki erről szívesen mesél is? Néhányan. Ki az, aki erről színpadon, tévében, nagy nyilvánosság előtt beszél? Csak ő. Az író, akinek könyve még nem készült el, mert nem tudja, mi legyen a téma. A pénzügyes, aki egyiptológus szeretett volna lenni, de végül a tőzsdén kötött ki. A srác, aki lehetett volna rock zenész, profi focista, sakk-világbajnok, de sorsa mégis a stand up comedy felé terelte. Az élő példa arra, mi az eredménye, ha az ember nyugtatóra iszik töményet. Humor-maffiózó, a Dumaszínház szentesi munkacsoportjának legfiatalabb tagja. Képes fél órát pislogás nélkül beszélni, pulzusának frekvenciája ritka, ő a magyar humor Eric Claptonja.
Feiszthammel Viktor: Egyszeres magyar férfi, akinek urbánus és embermeséi kereken kéttucat költözésen, feleannyi munkahelyváltáson és a teljesen jelentéktelennek tűnő, ámde a közhangulatot alapjaiban meghatározó apró részleteken alapulnak. A Dumaszínház keltetőjének, a Fiatal Félőrültek Fesztiváljának oszlopos tagja, akinek hitvallása szerint humor nélkül ez az ország Európa olaj nélküli Szaud-Arábiája, avagy tengerpart nélküli Kubája (esetleg fű nélküli Jamaikája) - látható tehát, hogy számára létfontosságú dolog a nevetéssel nevelés. Ebből a társadalmi felelősségvállalásból kívánja kivenni a részét, hogy a kortünetek gondos kezelése és a közérzet alapos karbantartása révén ugyan olyan jóízűen tudjunk nevetni magunkon, mint mások tökéletlenségein. Célja nem több és nem kevesebb, mint kocsma-kulturális élményt nyújtani mindenkinek, akiben van egy kis fogékonyság a mindennapok fonákságaira, az élet nagy összefüggéseire és apró pörsenéseire való rácsodálkozásra. Menj, legyen egy görbe estétek, hogy aztán egyenesbe tudjátok tenni a dolgokat!
Kővári Máté: A leggyorsabb sperma. Realista álmodozó. Diplomás rocker. „Kezdetben amerikai stand-uposokat néztem, aztán az Esti Showderben láttam, hogy nálunk is van ilyen. Eldöntöttem, hogy én is ezzel akarok foglalkozni. Minden bátorságomat összeszedtem, és 3 évvel később lementem a Dumaszínház tehetségkutatójára (FFF). Ez 4,5 éve volt. Most itt tartok?” – mondta és kérdezte ő.
Tetszik? Ajánld ismerőseidnek is!