Az ősz a legjobb időszak arra, hogy egy humorista kompótot felpattintva, a meleg nézőtérről élvezzük a korán kezdődő estéket. A Dumaszínház régi és új arcok mixével várja azokat, akik ilyesféle szórakozást keresnek maguknak 10.30-ára.
Benk Dénes:
A jászárokszállási, ősi magyar nevettető-klán leszármazottjának vallja magát, genetikai kódjában már gyerekként kimutatták a viccelődésre való hajlamot.
Vele született humorista adottságait előbb általános-, és középiskolai tanárai, később pedig az egyetemi kreditrendszer igyekezett elnyomni, hogy aztán a szórakoztatás iránti vágy felhajtóereje, elemi erővel repítse el a dumaszínpadig.
A kotyogós kávéfőző hangutánzó mestere, a populáris Pápa-zene támogatója, a Magdi anyus klón-hadsereg tervezője, aki megjelölte Overdose-t az iwiw-en. Gépészmérnökből lett poénművész, Aranykacaj-díjra jelölt viccmester, a Tölcsérek Rambóhoz című operett szerzője.
Stílusa mára letisztult, feje nagy, csapott és igen markáns.
Felméri Péter:
Humora nem ismer határokat. Kolozsváron született, megjárta Amerikát, hogy a harlemi metróban bolyongva, a Central-park-i kerekerdőt megkerülve végül a budapesti Dumaszínházban találja meg a számítását.
Végzettségét tekintve informatikus, a rajongói szerint viszont nem normális, persze csakis a szó legnemesebb értelmében. Sajátos látásmódját, csak még egyedibb beszédstílusa múlja felül, amit rajongótábora szívből jövő nevetéssel díjaz, már jóval a poén előtt.
Tőle tudjuk, mi jár az olasz maffiagalambok fejében, amikor a házak falát rugdossák, mi áll a hullócsillag-jelenség hátterében, és azt is, valójában hogyan készül a román autóipar több évtizedes sikerterméke.
Az erdélyi Humorfesztivál győztese, Nagy Bandó András szópárbaj-hőse, extrém magas helyekről le nem ugró sportember, A Három ufó című regény szerzője. Nyert már tehetségkutatót Londonban is, hiszen nem csak magyarul, hanem angolul is vicces, és bármikor szívesen be is bizonyítja.
Bánházi Judit:
Egy barokkos túlzás.
Szabó Balázs Máté:
18 éves vagyok, lényegében már felnőttnek számítok, de még mindig a szüleimtől kell pénzt kérnem. A felnőttéválás kapujában állok, így a világról még nem sok mindent tudok, de gyorsan tanulok. Gyakran kerülök zavarba és sok mindentől félek. Az ilyesfajta élményeimet a színpadon is előszeretettel osztom meg.
2014 októberében álltam először mikrofon elé. Szerencsére az első fellépésem pozitív élmény volt, így ezt még számos jó és számtalan kevésbé jó fellépés követte.
Valtner Miklós:
A real V.I.C! (very important clown). Tatabányáról induló artista, aki nem rest megosztani a cirkuszvilág viszontagságait a közönségével. Nem riad vissza a törpés poénoktól, hiszen tiszteletbeli tagja a „törpe és a hét hófehérke” klubnak. Tanári babérokra is tört, vendéglátósok idomítását vállalta magára, hogy ne legyen annyi „Éttermi fogyatékos” a szakmában. Rengeteg story-ja innen és a fellépéseiről származik, de nyitott szemmel jár a média megfigyelésében, jó szeme van a ”mások szemében szálka” felfedezéséhez.
Kizárólag a hangja miatt nem lett zenész, és a néptáncos karriert is csak azért hanyagolta, mert rá kellett jönnie, hogy ahogyan ő táncol, na olyan nép biztos hogy nincs!
Hobbija a városi emberek megfigyelése és kielemzése, nem tűri szó nélkül a bénázást, és hangos nevetésben tör ki, ha valaki nekimegy a fotocellás ajtónak, mert az valamiért nem nyílik ki.
A közönség által csak Mályki-nak nevezett humorista, nem ma kezdte a szakmát, hanem holnap lesz egy napja, hogy belevágott…