Vannak ételek, amiket jó megenni. Sok ilyen étel van. Van néhány étel, amit jó elkészíteni is. És vannak azok a kivételes csodaételek, amelyeknek az elkészítése és elfogyasztása egyaránt jó program, és a kolbász meg a kolbásztöltés minden általunk végzett vizsgálat és kutatás szerint ebbe a kategóriába esik. Hogy erről téged is meggyőzzünk, ahhoz kihelyezett vidéki egységünket, hartai cimboráinkat hívtuk segítségül.
A hartaiak a kolbásztöltést is majdnem annyira imádják, mint magát a kolbászt, és mivel sok barátjuk életébe becsempészték már ezt az imádatot, lelkesedésüket fülön fogva kitaláltak nektek egy szórakoztató csapatépítő programot, amit örömmel daráltok majd le, töltötök meg vidám csapatmunkával, hogy a végén olyan élmény süljön ki belőle, amitől igazán emlékezetes csapatépítő vagy baráti programként tekintetek majd a közösen eltöltött napra.
A disznótoros finomságok már önmagukban is megállnák a helyüket, de miközben egész nap korlátok nélkül falatozhattok és persze koccinthattok is a megboldogult haszonállatra, még mindenféle mókás, vicces feladat is vár rátok, amivel bizonyíthatjátok: senki nem tölti úgy a kolbászt, ahogyan azt ti csináljátok!
A hosszú távra szóló emlékek és átmenetileg megemelkedő koleszterinszint fölött a nap végén még fejenként úgy fél kiló kolbászt is hazavihettek, hogy ha másnap elgondolkodnátok rajta, hogy vajon csak álmodtátok-e a különös kalandot, a hűtőbe pillantva bizonyosságot találjatok.
Ennél több jóval nem lehet megtölteni egy napot!