"A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna."
József Attila: A Dunánál
A Duna múlt és jelen gigászi tanújaként hidat képez nyugat és kelet között. A Fekete erdőtől a Fekete tengerig minden nép azonosul az embert próbáló és formáló nagy folyó-toposszal, mely a kezdetektől fogva hatást gyakorolt hagyományos műveltségükre. Mi, magyarok a nemzeti tudatunk alap jelképeként tekintünk rá. A Duna a tisztaság és megtisztulás szimbóluma, erőt adó ihlető forrása megannyi művésznek. Stílusosan szólva, Dunát lehetne rekeszteni a róla szóló költeményekből.
A jubileumi évünket lezáró bemutatónk címe - A Duna balladái - egyfajta romantikus költőiségre utal, de a ballada szó eredeti jelentésére: a táncra is. A Duna-menti népek táncaiból és zenéiből merítkezve énekeljük, illetve táncoljuk el a dunai ember életérzéseit, a nagy folyamhoz kötődő rítusait.
Előadják: Duna Művészegyüttes és a Göncöl Zenekar
Közreműködik: Szent Efrém Férfikar, Gera Gábor
Zenei szerkesztők: Ifj. Csoóri Sándor, Bubnó Tamás, Bubnó Lőrinc
Zeneszerzők: Ifj. Csoóri Sándor, Gera Gábor
Díszlettervező: Michac Gábor
Jelmeztervező: Túri Erzsébet
Fénytervező: Lendvai Károly
Táncmesterek: Csoltói József, Csoltóiné Szalai Márta, Farkas Máté, Borbély Beatrix, Sáfrán Balázs, Szabó-Kenéz Enikő, Ónodi Béla
Tánckarvezetők: Soós Gyula András, Bonifert Katalin
Koreográfusok: Hégli Dusán, Juhász Zsolt, Mihályi Gábor
Rendező: Juhász Zsolt
Az előadás bemutatója a Nemzeti Táncszínházban, közös programként valósul meg.
Fotó: Végh Tamás
