Petőfi Sándor húszas éveinek elején merész vállalkozásra szánja el magát, otthagyja biztos kenyérkereső állását a Pesti Divatlapnál, önállósítja magát, és ahogy ma mondanánk – „szabadúszóként” – hosszabb felvidéki majd erdélyi utazásra indul. Ezeknek az utazásoknak az emlékét őrzi két naplója az Úti jegyzetek és az Úti levelek. Útinaplót, útirajzot írni a reformkorban szinte kötelező volt. Ami különlegessé és egyedivé teszi Petőfi útinaplóját, hogy meglehetősen szubjektív és elsősorban magáról a szerzőről szól, miközben észreveszi a nép szegénységét és szolgaságát.
Petőfi mindössze 24 éves volt, amikor megírta útirajzait. A fiatal és szabad lelkű költő írásában rengeteg humorral és szeretettel beszél vándorszínész éveiről, útitársairól, a városokról, amiket bejár, az emberekről, akiket útja során megismer.
Meglepő őszinteséggel mond véleményt kortársairól és vall érzelmeiről.
Az eredmény egy 19. századi „road movie” nem várt modernséggel a nagy klasszikus tollából.
A Hungarikum Élményházban bemutatott darabot Petőfi Sándor Úti levelek Kerényi Frigyeshez című művéből szerkesztette és előadja Csadi Zoltán.
Az Útirajzok című darabban – Csadi Zoltán művészi előadásában – húsz fiktív levél hangzik el, melyeket Petőfi barátjának Kerényi Frigyesnek ír, akinek a meghívására indul el a nagy útra.
A levelek Petőfi életének egyik fontos, érdekes időszakát is megjelenítik: a Szendrey Júliához fűződő szerelem legforróbb hónapjait és mézesheteiket Koltón. Petőfi lírájának játékos könnyedségével és lendületes szuggesztivitásával, verseinek hőfokán írja meg saját szerelmi „regényének” fontosabb eseményeit.
Az előadásban Petőfi sallangmentes, tiszta, keresetlen stílusa találkozik egy modern hátizsákos utazó eszköztárával és életérzésével. Játék az irodalommal, a színházzal, szerepekkel, figurákkal, színházi helyzetekkel, hajdan volt híres írókkal, színészekkel, színházi emberekkel, közéleti személyiségekkel és az ő történetekkel. Mindez egy különleges díszletben, melynek dinamikáját a pázsit zöld színének ereje, a fehér háttér ragyogó fénye és az egyes állomásokat megjelenítő művészi grafikák szénfekete színének találkozása jelöl ki: egy ösvényen vagyunk háttérben a Petőfi utazásait megjelenítő egyedi képzőművészeti alkotással, főszereplőnk az utazó, maga Petőfi Sándor és egy minden csodát rejtő hátizsák.
Az előadás célja, hogy minden generációhoz közel hozza a nagy klasszikust és megmutassa, hogy a széles közönség számára ma már talán porosnak ható, a diákoknak pedig csak a kötelezően letudandó tananyag szintjén értelmezett költő, ez az alig 26 éves fiatalember, a maga korában mennyire szabad és lázadó volt, nem törődött a konvenciókkal és milyen határozott módon kereste az útját és helyét a világban. Értékőrző és közösségépítő, nevelő tevékenységével láthatatlan hidat képez a magyar közösségek életében és példaértékű a ma embere számára.