A külvilág érzékelésének egyik legfontosabb módja, hogy halljuk magunk körül ez élet hangjait. Egész életünkben hangok vesznek minket körül. Míg szemünket becsukhatjuk, hogyha nem akarjuk, hogy érjenek minket külső ingerek, addig fülünket nem tudjuk becsukni, nem tudjuk elzárni magunkat a külvilágból érkező hangforrások elől. Választásunk szabadsága mindössze abban rejlik, milyen hangokat engedünk magunkhoz közel.
Topor Ágnes azért kezdett el hangterápiával foglalkozni, hangfürdőket tartani, mert azt tapasztalta, hogy a használt hangkeltő eszközök, a hangtálak, a gong, a hangpan, az óceándob, a csőharangok, az n’goni és koshik hangja megnyugtatólag hat rá. Az általuk keltett rezgésben ellazul, el tudja engedni magát, lecsillapodik, megbékül magával és a világgal, megpihen, gyógyul.
Testünk 70%-a víz, és a terápián is használt eszközök rezgései nagyon könnyen kapcsolódni tudnak testünkkel, mégpedig úgy, hogy elkezdik helyreállítani sejtjeink rezgéstartományát, ezáltal beindítják az öngyógyító folyamatokat.
Gyógyír ez a legszelídebb értelemben, mert nem külső kémiai hatásra állunk helyre – hanem a test önmagát kezdi el tudni gyógyítani a természetes harmóniára törekvés által. Mert a test alapértelmezés szerint meg tudja gyógyítani önmagát, vissza tud állni egy alapértelmezett harmonikus működésre. Ha hagyjuk. Ha engedünk teret neki, ha adunk nyugalmat neki, ha biztosítjuk neki, hogy biztonságban legyen.
A hangfürdő elsősorban a kikapcsolódást, a relaxációt szolgálják a hangok, rezgések támogatásával. Harmóniát teremtenek testnek és léleknek. Elindítják a test és a lélek öngyógyító folyamatait, tisztulást hoznak, energiával töltenek fel.
