A Kompót színpadán sokan megfordultak már a szomszédos Dumaszínházból, és most még többen megfognak. A Kompót Extra esteken ugyanis most a régi, ismerős arcok ágyaznak meg a tojásból éppen csak kikelt, ám annál eredetibb, frissen felfedezett standuposoknak, a végeredményt pedig akár az első sorból, nagy kanállal falhatod.
Csenki Attila:
A Dumaszínház társulatának tagja.
Adrenalinfüggő, pacalsaláta-alkotó szülők gyermekeként Kiskunfélegyházáról indult el szerencsét próbálni előbb az egyetemre, aztán Angliába. Később a régiség-kereskedelem, majd a hivatásos humor felé fordult.
A bulvármagazinok és Cirmi cica, mágikus hengerrel felvértezett réme, akit az újságírók csak úgy emlegetnek: A humorista, akinek a nevét nem ejtjük ki!.
Örök lázadóként szabotálta a névrokonok klubját, felfedezte a szocreál-szellemvárost, és bátran kritizálta a kommandós mosógépszerelőket. A polgárpukkasztás nála becsületbeli ügy, szívesen tágítja a határokat, miközben szakértője lett a terhes szakirodalomnak is.
Bőrpuff-varró realista, az örök felháborodott vidéki, aki a Mónika showba nem jutott be, a Humorfesztivál döntőjébe viszont igen. India szakértő, a csenkizmus, mint vallási eszmerendszer megalkotója, tehetség-kutató.
Hajdú Balázs:
A Dumaszínház társulatának tagja.
Orgazmus, foci, tőzsde, buddhizmus, sakk, állásinterjú, MLSZ, részvényindex, póker, tégla, önismeret, pornófilm forgatás. Ki az, akinek ez mind előfordul az életében? Nyilván sokan vannak. Ki az, aki erről szívesen mesél is? Néhányan. Ki az, aki erről színpadon, tévében, nagy nyilvánosság előtt beszél? Csak ő.
Az író, akinek könyve még nem készült el, mert nem tudja, mi legyen a téma. A pénzügyes, aki egyiptológus szeretett volna lenni, de végül a tőzsdén kötött ki.
A srác, aki lehetett volna rock zenész, profi focista, sakk-világbajnok, de sorsa mégis a stand up comedy felé terelte.
Az élő példa arra, mi az eredménye, ha az ember nyugtatóra iszik töményet.
Humor-maffiózó, a Dumaszínház szentesi munkacsoportjának legfiatalabb tagja. Képes fél órát pislogás nélkül beszélni, pulzusának frekvenciája ritka, ő a magyar humor Eric Claptonja.
Ács Fruzsina:
Egy 23 éves lány, nőnemű felnőtt ember, akit könnyebb megkerülni, mint átugrani mert, hogy elég magas. Újonc a stand uposok között, viszont Pszichológiát tanul szóval… krumpli, burgonya. A tudományos élet és a világ felé teljes odaadással valamint megkérdőjelezéssel fordul.
Leghőbb vágya, hogy valami olyat tudjon mutatni a színpadon, ami megnevetteti, rádöbbenti, elgondolkodtatja, eufórikus állapotba hozza, meglepi, és nyugalommal tölti el az embereket, és egy ház, egy házat is nagyon szeretne erkéllyel.
Egy lány, aki nem fél az igazságtól, egy nő aki rámutat arra ami elől mások elfordulnak, egy csoda egy leendő krőzus, aki tudja mi az az önirónia, egy diszlexiás félistennő aki szeret magáról egyes szám harmadik személybe bemutatkozást írni.
Sulyok Péter:
1986-ban születtem egy Veszprém megyei kis városban Ajkán. 17 éves koromra teljesen megvakultam. Sokféle szakmám van, programozóként gépeket tanítok, masszőrként embereket gyógyítok. Van egy volt családom, és van sok álmom. A humor véleményem szerint nem csak az üres nevetésről kell, hogy szóljon. Szívesen mesélek magamról, a mindennapjaimról. Remélem, hogy a közös nevetés elősegíti a megismerést.
2013-ban kezdtem a stand-upot a Dumaszínház FFF rendezvényén. Szeretném, ha ezáltal lerombolhatnám az előítéletek, meg nem értések egy részét.
A humor nehézfegyver a maga nemében.
Valtner Miklós:
A real V.I.C! (very important clown). Tatabányáról induló artista, aki nem rest megosztani a cirkuszvilág viszontagságait a közönségével. Nem riad vissza a törpés poénoktól, hiszen tiszteletbeli tagja a „törpe és a hét hófehérke” klubnak. Tanári babérokra is tört, vendéglátósok idomítását vállalta magára, hogy ne legyen annyi „Éttermi fogyatékos” a szakmában. Rengeteg story-ja innen és a fellépéseiről származik, de nyitott szemmel jár a média megfigyelésében, jó szeme van a ”mások szemében szálka” felfedezéséhez.
Kizárólag a hangja miatt nem lett zenész, és a néptáncos karriert is csak azért hanyagolta, mert rá kellett jönnie, hogy ahogyan ő táncol, na olyan nép biztos hogy nincs!
Hobbija a városi emberek megfigyelése és kielemzése, nem tűri szó nélkül a bénázást, és hangos nevetésben tör ki, ha valaki nekimegy a fotocellás ajtónak, mert az valamiért nem nyílik ki.
A közönség által csak Mályki-nak nevezett humorista, nem ma kezdte a szakmát, hanem holnap lesz egy napja, hogy belevágott…