Wajdi Mouawad libanoni származású kanadai drámaíró és rendező, aki a kétezres évek közepén tűnt fel a nemzetközi színházi világban, Futótűz című darabjával pedig világhírűvé vált. A dráma számos színházi díjat elnyert, 2010-ben pedig film készült belőle, amelyet a legjobb idegen nyelvű alkotásért járó Oscar-díjra jelöltek.
A Futótűz középpontjában egy család áll, ezen belül két generáció: Nawal, az anya, aki túlélt egy háborút, és külföldre emigrált, és az ő két gyereke, egy ikerpár, Jeanne és Simon, akiknek már nincs közvetlen élményük a háborúról, de az mégis hatással van az életükre. A darab egy nyomozás története: Nawal a halála után végrendeletben adja gyermekei tudtára, hogy valahol él az apjuk, és van egy bátyjuk is. Azt a feladatot kapják, hogy találják meg a két elveszett családtagot, és adjanak át nekik egy-egy borítékot. Jeanne és Simon először tiltakoznak a feladat ellen, de végül nem hagyja őket nyugodni a múlt kérdése. Saját gyökereik nyomába erednek, és a nyomozás során egyre jobban megismerik Nawal történetét: belemerülnek a múlt borzalmaiba, és elkezdik tisztán látni, hogy az anyjuk miért burkolózott közös életük során titkokba és elhallgatásokba.
Wajdi Mouawad a nyomozás közben egy olyan háború időszakába kalauzolja el a nézőt, amely a helyiek és a bevándorló menekültek közti konfliktusból robbant ki. A mű attól válik remekművé és általános érvényű színdarabbá, hogy Mouawad nem egy konkrét történelmi valóságra koncentrál, hanem a téma költőiségét bontja ki. A háború értelmetlensége, pusztító ereje mellett a dráma központi témája a tudás és az emlékezés kérdése. Nawal, amikor először elhagyja az otthonát, a korlátokkal teli falut, azzal emelkedik ki közülük, hogy megtanul írni és olvasni. Amikor visszatér, beleírja nagyanyja nevét a sírkövébe – megőrizve ezzel az emlékét. A tanulás, az írás és a dokumentálás: ezek segítik hozzá Nawalt egy magasabb szintű élethez és a felvilágosult gondolkodásmódhoz.
A későbbi események mégis pont a modern eszmékbe vetett hitét kérdőjelezik meg: kihívást állítanak elé, hogy tud-e szembenézni az igazsággal, és végül képes-e a megbocsátásra. A Futótűz a tudás (és átvitt értelemben az egész kultúra) értelmének bizonytalanságáról és a hithez való visszatalálásról szól.
A jelenkor a kérdések korszaka: a migrációs hullámok megváltoztatják Európát (közvetve az egész világot), ez pedig bizonytalanságot és félelmet szül az emberekben. Mindeközben a különböző nemzetiségek egymás mellett élése önvizsgálatra is figyelmeztet minket. A Futótűz ennek az önvizsgálatnak tulajdonképpen programadó darabja.
Fordította: Molnár Zsófia
