A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Góbé farsang című előadása bőven merít a néphagyomány téli szokásaiból, és saját szájíze szerint fűszerezve azokat kívánja bemutatni, hogy az ünnepek a lélek megtisztulásának, a szív megkönnyítésének lehetőségei.
A színes farsangi kavalkád Konc király és Cibere vajda ádáz harca, párbaja között bontakozik ki, ami alatt vásári jelenetek, kocsmai mulatozás, tánc, ének és számos különös zsánerfigura jelenik meg. A forgatagban krampuszok, kukák, állatmaszkos alakok tűnnek fel, maga a nagy kaszás is tiszteletét teszi, álpapok, kántorok és siratóasszonyok az álhalottak tréfás temetését játszák, a medve és a legény játékos birokra kel, a piaci alkudozás mesterei elkótyavetyélik a haszonállatot, aztán bőséges áldomást isznak rá, s közben mindezt kíváncsi kecskék pletykálják ki. A szilaj mulatás végét egy temetési szertartás jelzi, melynek során egy 100 éves nagybőgőt kísérnek utolsó útjára: az ügyetlenül összetákolt, ütött-kopott hangszer hamis, disszonáns hangjával alkalmatlan a muzsikálásra. Ezért a búcsúztatóján senki sem szomorú, tréfásan élcelődve helyezik sírba, azt kívánva, hogy soha többet ne szólaljon meg!
Mentett ajánlatok
