1.
Hasítunk !
Tépünk! Száguldunk! Feltartóztathatatlanul, már-már ész nélkül haladunk ...de merre is?
2.
Hasítunk -
amikor bizonyos kellemetlen, fájdalmas érzésekről vagy helyzetekről tudattalanul, akaratlanul bár, de nem veszünk tudomást. Rejtett félelmünk, hogy nem bírnánk ki, nem bírnánk el a fájdalmat, a szembesülést. Nem merünk szembenézni a problémával, önmagunkkal és inkább úgy teszünk, mintha az nem is lenne.
Lahasítjuk a valóságról, eltüntetjük, szőnyeg alá söpörjük. Észre sem vesszük, hogy ezzel levágjuk magunkról azokat az én részeinket, melyekkel valójában dolgunk lenne, melyek valamikor régen annyira megsérültek, hogy a mai napig nem bírják elviselni az egykori fájdalmakat, félelmeket, szégyeneket. Bár úgy tűnhet, mintha ez jól működő megoldás és védelem lenne, pedig nem az. Ezek az eltussolt,
elhallgatott, letagadott énrészek nagyon is élnek. Sőt így a láthatatlanba száműzve még erősebben hatnak.
Alkotók és performerek:
METU: Ács Petra, Ádám Anna, Bálizs Vendel, Csúri Bálint Károly, Dürr Dorottya, Görgényi Gábor, Kecskeméti Dominik, Locsmándi Luca Mária, Szabó-Láposi Noémi, Szitás Balázs, Varga Rákhel, Várnagy Dorottya, Vizi Brigitta
ARTUS: Kocsis Gábor, Mózes Zoltán, Szalay Henrietta
Zene:
Rendező: Goda Gábor
