Az elhangzó műveket és a fellépőket persze összeköti az európai klasszikus zenei hagyományok egyetemes nyelve, hiszen Weber, Grieg és Csajkovszkij is, jóllehet mindegyikük merített saját nemzete dallamkincséből, határokon átívelő zenét komponált. A zongoránál a Nemzetközi Klasszikus Zenei Díjak (ICMA) által 2019-ben az év művészének választott spanyol Javier Perianes játszik szólót; a Fesztiválzenekart a Bécsi Szimfonikusok kolumbiai zeneigazgatója, Andrés Orozco-Estrada vezényli – első alkalommal.
Nagy, romantikus opera és tündérmese három felvonásban – áll az Oberon címlapján. A Covent Garden felkérésére komponált mű utolsó simításait az egészségi gondokkal küzdő Weber Londonban végezte el. Az opera dallamaira épülő nyitány lassú bevezetésében hallható kürtszólam azonnal megteremti Oberon varázslatos világát, amelyet a tündérkirály indulója csak tovább fényez. Kitörő témák következnek, megidéződik a hősszerelmes áriája és a híres óceánária is, miközben mindvégig jelen van a természetfeletti erők ügyelő tekintete. A fergeteges és vidám tündérzenét Weber mindössze néhány héttel a halála előtt írta, aminek fényében a mű még éteribbnek hat.
Lipcsében töltött négy évét a fiatal Grieg börtönnek élte meg, ám a konzervatóriumban tanultak hamar remekműveket eredményeztek. Az 1868-ban huszonöt évesen komponált a-moll zongoraversenyen leginkább Schumann hatása érezhető. A romantikus versenymű-irodalom egyik legnépszerűbb alkotása tele van már-már hatásvadász megoldásokkal, miközben egy érett mester finomságait is magán viseli. Az első tétel ikonikus dobpergése és zongorafutama egyetlen pillanat alatt magával ragadja a hallgatót. A lírai kisformák világába kalauzoló lassú tétel Grieg legkedveltebb arcát mutatja. A szünet nélkül berobbanó fináléban norvég tánczene és liszti virtuozitás söpör végig a zongorán és a zenekaron egyaránt.
„Nehezen, de megpróbálok tompult agyamból kihozni egy szimfóniát” – írta testvérének Csajkovszkij 1888 tavaszán. Nyár végén már így ír mecénásának, Nagyezsda von Mecknek: „Nekem úgy tűnik, nem vallottam kudarcot, és ez jó.” Kicsit később: „Ez egy kudarc; van benne valami visszataszító.” Nemcsak ő volt ambivalens műve iránt, a közönséget is megosztotta az 5. szimfónia. A négy tételt a komor sorsmotívum kovácsolja egységbe, amely már a lassú bevezetésben megszólal. A temérdek témát felvonultató tétel után ugyancsak dallamgazdag lassú tétel következik, majd elegáns keringő szól, végül a fináléban a fény legyőzi a sötétséget.
Carl Maria von Weber: Oberon – nyitány
Edvard Grieg: a-moll zongoraverseny, Op. 16
Pjotr Iljics Csajkovszkij: 5. (e-moll) szimfónia, Op. 64
Javier Perianes (zongora)
vezényel: Andrés Orozco-Estrada
A koncert időtartama 150 perc
