Takemicu, Tower, Gubajdulina, Ligeti, Cage, Connesson

Takemicu Tóru: Rain Spell
Joan Tower: Copperwave
Szofija Gubajdulina: Meditáció Bach „Vor deinen Thron tret ich hiermit” kezdetű koráljára (BWV 668)
Ligeti György: Hat bagatell
John Cage: Living Room Music
Guillaume Connesson: Szextett

A BFZ zenészei olyan legendás és kevésbé ismert komponistákat mutatnak be, akik megküzdöttek a korukban tapasztalt ellenállással, kitartottak újító elképzeléseik mellett, és olyan életművet tettek le az asztalra, amely végül utat talált nemcsak a szakma, de a közönség szívéhez is. Változatos formációk, egyedi hangzásvilágok és izgalmas háttértörténetek bontakoznak ki a művekből, amelyeknek témái az eső, a réz, Bach, a hangokkal való takarékoskodás, tulajdonképpen „bármi” és az újév.
A japán Takemicu Tóru művészetének egyik legfőbb motívuma a víz, világunk folyékony folyamatként értelmezhető vízkörforgása. A fluid és titokzatos zenével festő Rain Spell az eső színgazdag és varázslatos jelenségét helyezi középpontba a fuvola, a klarinét, a hárfa, a zongora és a vibrafon hangjainak és csendjeinek segítségével.
„Apám geológus és bányamérnök volt” – magyarázza Joan Tower az ásványokhoz és kőzetekhez való vonzalmát. Írt zenét a topázról és az ezüstről, 2006-os Copperwave (Rézhullám) című darabjában pedig a nehéz, puha réz szólal meg – mi máson, mint rezeken. A mű latinos motívuma a szerzőnő Bolíviában töltött éveire utal.
Sosztakovics mentorálta, a Szovjetunió feketelistára tette, de ő ettől csak még szabadabb alkotónak érezte magát. Szofija Gubajdulina rengeteg irányból inspirálódott, legfőbb példaképe mégis Bach volt, aki halála előtt nem sokkal dolgozta fel a lassú koráltémát, amely Gubajdulina művében a barokk mester lelkének mennybe emelkedéseként jelenik meg vonósokon és csembalón.
Korábbi tizenkét zongorára írt bagatelljéből Ligeti 1953-ban hatot dolgozott át fúvósötösre. A tételekből sugárzik az „imaginárius folklór” és a „sántító népzene”. A szűkszavú, kevés hangból építkező rövid bagatellekben disszonáns, hűvös, megindító, vad, szenvedélyes zenékkel, sőt még Bartók előtt tisztelgő gyászzenével is találkozunk.
John Cage szó szerint bármit képes volt zenévé alakítani. Négy előadóra szánt Living Room Music című darabja tetszőleges háztartási tárgyakra íródott, így megszólaltatható egy nappaliban is. A poliritmikus első tétel után prózai játék szól a „hol volt, hol nem” szövegére, majd dallamos tételt követően kellemes ritmusok zárják a művet.
1998. január 4-én különleges újévi koncertet tartottak Párizsban. Egy igazán szórakoztató és humoros mű, Guillaume Connesson háromtételes szextettje szólalt meg. Az amerikai repetitív zenét idéző variációs tétel, a Dynamique után szelíd éjszakai zene (Nocturne) következik klarinétszólóval, majd tűzijátékos fesztiválhangulat tesz pontot a darab végére.