Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a mese, amit mesélünk, mióta világ a világ. De miért is kezdtünk el történeteket mondani? Ahogyan a játéknak, úgy a mesemondásnak is az a célja, hogy a valódi életre készítsen fel: képes segíteni önmagunk megismerésében, de akár traumák feldolgozásában is, mind felnőttek, mind gyerekek esetében. A mesemondás tulajdonképpen őseink terápiája volt, napjainkban pedig a modern tudományt követő pszichológia és más segítő szakmák is előszeretettel használják, hiszen szelíd, otthonos, játékos, mégis nagyon hatékony módja például a gyerekek fejlesztésének.
Serfőző Anikó pszichológus, meseterapeuta. A Boldizsár Ildikó által kidolgozott Metamorphoses Meseterápia a szívéhez legközelebb álló segítő módszer, mely egyéni életútja során éppúgy támasza, mint a munkájában.
A Meseboglya foglalkozás a 4-8 éves korosztályhoz szól. Minden alkalommal előtekeredik egy mese, mely a gyerekek életének fontos mozzanatait, élményeit járja körbe. Az élőszavas mesemondás után különböző kreatív játékokon keresztül kapcsolódnak a meséhez és egymáshoz. A mese hőseivel való azonosulás segíthet a személyiséghez legközelebb álló megküzdési módok fejlesztésében. A mesei tér bejárása csökkentheti a feszültségeket, miközben rendet teremt kívül, belül. Az elfogadó csoport légkör megerősíti a szociális készségeket, mintát nyújt a kortárs kapcsolatokhoz.
A mesefoglalkozás így a legkülönfélébb mindennapi problémák leküzdésében, de általában az érzelmi fejlődésben is rengeteget segít a kicsiknek, miközben még jól is érzik magukat egy felszabadító, vidám társaságban.