Idén ősszel újra látható lesz a Szépművészeti Múzeum különleges összművészeti programja, a Textúra. A tavalyi járványhelyzet miatt félbeszakadt nagy sikerű színházi sorozat idén ősszel változatlan tartalommal és szereposztással kerül műsorra.
A Múzeum kortárs magyar szerzőket kért fel, hogy írjanak új irodalmi szövegeket a gyűjtemény egy-egy inspiráló, kiemelt alkotásáról. Az elkészült műveket a Szépművészeti Múzeum kiállítótereiben ismerhetik meg az érdeklődők, színművészek tolmácsolásában. A 2020/2021-es évad Textúra jeleneteit Székely Kriszta, a Katona József Színház munkatársa rendezte, aki friss látásmódjával és egész estén átívelő koncepcióval tágítja a már megszokott kereteket.
A művek – mind időben, mind térben – végigvezetnek a múzeum állandó gyűjteményein. A rövid (10-12 perces) előadások mindegyike önálló, a színészek rövid szünettel újra és újra eljátsszák a jeleneteket az este folyamán, 9-10 alkalommal, így a közönség semmiről nem marad le. Az Antik, Egyiptomi, Régi magyar gyűjtemény és a Régi Képtár termei mellett idén is helyszín lesz a gyönyörűen felújított Román Csarnok.
A program célja, hogy a képzőművészeti alkotások irodalmi/színházi parafrázisai újra ráirányítsák a figyelmet a klasszikus művekre, hangsúlyozva fontosságukat és megmutatva, milyen új jelentést hordoznak a 21. század hazai közönsége számára. Székely Kriszta rendezői koncepciója szerint az idei Textúrán múzeumi dolgozók bőrébe bújva kerülnek bemutatásra az irodalmi alkotások és a múzeum műtárgyai. Az előadásokon egyrészt betekintést nyerhetünk az intézményben dolgozók mindennapjaiba, másrészt megismerhetjük személyes történeteiket és gondolataikat.
Az este során találkozhatunk a gazdag fantáziával bíró takarítóval, a sikeres, de magánéleti problémákkal küzdő projektvezetővel, a filozofikus gondolkodású teremőrrel, részt vehetünk egy múzeumpedagógus tárlatvezetésén, aki saját veszteségeit éli újra egy festmény láttán. A műtárgytechnikus a nőkkel való kapcsolatát osztja meg a szerelem istenével, a restaurátor szájából megszólalnak egy festmény gondolatai. Részesei lehetünk a híres luxemburgi performanszművész projektjének és szemtanúi lehetünk annak is, ahogy a biztonsági őr éjszakai ügyelete alatt átéli saját félelmeit és küzdelmeit.
A produkció során kiemelt hangsúlyt kap a zene. Ahogy Székely Kriszta fogalmazott, minden művészet egy kicsit zene akar lenni, mert a zene olyan eszköz, amely azonnal hat és egyedülálló. Mivel a rendezőhöz egyébként is közel áll ez a műfaj, nem csoda, hogy nemcsak a fináléban, hanem az egyes előadásokban is fontos szerepet kapott a zene. A zeneszerzők, Matisz Flóra Lili és Nagy István törekedtek arra, hogy az egyes dalok illeszkedjenek az adott mű hangulatához és a térhez, ne legyenek túl nehezek, nehogy elvonják a szövegről a figyelmet, ugyanakkor a dal kihívás legyen a színész számára. Az idei Textúrát megzenésített vers- és novellarészletek teszik különösen izgalmas produkcióvá.
A rendező az egész estés produkciót egy keretbe foglalta, amely egyfajta nyitányként indul a Textúra várva várt „megnyitójával”, ahol a luxemburgi performance-művész felfedi, hogy mit üzen nekünk a művészet múzsája; és egy zenés fináléval zárul, ahol a színészekből álló kórus előadásában köszönnek vissza az egyes jelenetekből kiragadott mondatok.
A Textúra egyik sajátossága, hogy a műalkotás nemcsak az író által kerül újraértelmezésre, hanem a rendezői koncepció és a színészek előadásmódja is tovább alakítja a „képet”. Jordán Adél úgy vallott, hogy ez az „összművészeti buli” jó alkalom arra, hogy a kortárs művészet keveredjen a régebbi, klasszikus művészetekkel, így hozva létre valami újat. Kifejezetten izgalmas, amikor egy képzőművészeti alkotás találkozik egy irodalmi művel. A produkció során többek között olyan témával is találkozhatunk, mint a női termékenység, az anyaság, a generációk közötti kapcsolat, a szerelem vagy a féltékenység. Mindezek a témák hol vers, hol novella formájában kerülnek bemutatásra. Egyes irodalmi szövegekben a festményen megjelenő szereplők gondolatai és vágyai szólalnak meg, más esetben egy külső szereplő beszélget egy műtárggyal, mindezt hol patetikusan, hol ironikusan, hol egy horrorszituációban, máskor könnyedebb, vicces formában.
Ha szeretnéd élvezni a csodálatos műalkotásokat egy pazar környezetben, megismerni a kortárs írók újraértelmezéseit és átélni a kiváló színészek előadásait, egyszóval, ha igazi összművészeti csemegére vágysz, akkor találkozzunk a Textúrán.
Írók/képzőművészeti alkotások/színészek:
- Háy János: Találkozás Erósszal
- Műalkotás: Erósz torzója, Kr. u. 1. század második fele
- Előadja: Szabó Zoltán / Formán Bálint
- Balla Zsófia: Szakállas férfi portréja
- Műalkotás: Szakállas férfi mellszobra
- Előadja: Tasnádi Bence / Pásztor Dániel
- Harag Anita: Back to Cairo
- Műalkotás: Ízisz siratószobra
- Előadja: Péterfy Bori / Tornyi Ildikó és Matisz Flóra Lili
- Terék Anna: Zuhanás
- Műalkotás: Szász szobrász: a freibergi dóm Aranykapuja (Freibergi kapu)
- Előadja: Vizi Dávid és Nagy István
- Berta Ádám: Múzsa vagyok
- Műalkotás: Michele Pannonio: Thalia múzsa (1456–1457)
- Előadja: Czakó Julianna / Bíró Panna Dominika
- Szécsi Noémi: A vég és a kezdet
- Műalkotás: Girolamo Macchietti: Mária gyermekével és Szent Annával
- Előadja: Jordán Adél
- Lövétei Lázár László: Majomszózat
- Műalkotás: Id. Jan Brueghel: Paradicsomi táj bűnbeeséssel
- Előadja: Keresztes Tamás
- Száraz Miklós György: Spielenberg rózsája
- Műalkotás: Szepességi festő: Spillenberger Sámuel lőcsei orvos arcképe
- Előadja: Dankó István
Egyéb közreműködők:
- Rendező: Székely Kriszta
- Dramaturg: Székely Ármin
- Jelmez: Jeli Sára Luca
- Zene: Matisz Flóra Lili, Nagy István
- Produkció: Bada Éva, Bácskai Nóra, Pénzes Boróka